Csilla a tengeri csillag

Kedves Alkotótársam!

Ezen a héten tovább folytatódik a Művészlelkek Alkotóklubjában a díjmentes online alkotás csütörtök este 7-kor. Továbbra is akvarellfestékkel fogunk festeni.

Téged is szeretettel várlak!

Ha nem vagy még tagja az ingyenes alkotóklubnak, akkor itt tudsz csatlakozni:

Alkotóklub csatlakozás

***

A Művészlelkek Műhelyébe ezúttal egy tengeri csillag akvarelljével bővült a kínálat. A festés során egy kis gouache festéket is használtam, ez akár el is hagyható.

Ezt a tengeri csillagot kevesebb, mint 20 perc alatt megfestheted velem együtt.

Ha szívesen megfestenéd ezt a képet a több, mint 350 egyéb videó mellett és nem vagy még tag, a Műhelyhez itt tudsz csatlakozni:

***

Csilla a tengeri csillag

Amikor kislány voltam, egy nyáron elutaztunk a tengerhez, és én úgy éreztem magam, mintha egy mesébe csöppentem volna. A nap csiklandozta az orrom, a homok a lábujjaim közé bújt, és a hullámok minden reggel jókedvűen kergetőztek velem.

Egyik nap, miközben kagylókat gyűjtöttem, valami különösen szép kékséget pillantottam meg a habok közt. Először azt hittem, csak egy kavics, de amikor közelebb mentem, nevetnem kellett – egy tengeri csillag volt! Ragyogó, csillámló kék, mintha a tenger szeme lett volna, amit rám kacsint.

– Helló! – suttogtam neki játékból.
Elneveztem őt Csillának, és onnantól minden nap vele kezdődött. Reggelente meséltem neki, miket álmodtam, napközben homokvárat építettem köré, este pedig kagylókoncertet tartottam neki, amit apró kövek ütögetésével „zenéltem” el.

Egyszer még egy napernyőt is csináltam neki egy pálmalevélből, mert azt mondtam neki, hogy a kéksége túl szép ahhoz, hogy leégjen.
Az utolsó napon a hullámok elérték a várunkat, és finoman visszavitték Csillát a vízbe. Integettem neki, és úgy éreztem, ő is integet vissza nekem, kék karjaival, csupa vidámsággal.

Azóta is hiszem, hogy a tengerek mélyén ott él valahol Csilla, a vidám tengeri csillag, aki csak arra vár, hogy újra együtt játsszunk.