A kismadár kék pomponos sapkája
Kedves Alkotótársam!
A Művészlelkek Műhelyébe ebben a hónapban felkerült három új alkotás ismét a mesék világába kalauzol el minket. Az egyik egy cinegét ábrázoló akvarell, ami egy könnyed kb. félórás festéssel elkészíthető.
A másik két alkotás pedig egy-egy könnyed zentangle kép.
Ha szívesen elkészítenéd ezeket a képeket a közel 400 egyéb videós anyag mellett és nem vagy még tag, a Műhelyhez itt tudsz csatlakozni:
***
A kismadár kék pomponos sapkája 
Egy hűvös, őszi reggelen az erdő csendesen ébredezett. A fák sárga és rozsdabarna levelei lassan hullottak a földre, a bokrok között pedig hűvös szellő kergette a lehullott leveleket.
Az egyik ágon egy apró, barna kismadár üldögélt.
A neve Pötty volt.
Pötty nagyon szerette a sapkáját. Kék színű volt, a tetején pedig egy nagy, vidám pompon billegett. Ha a szél fújt, a pompon úgy táncolt, mintha integetne az egész erdőnek.
– Jó reggelt, erdő! – csiripelte Pötty, és elindult reggeli eleséget keresni.
Ám aznap különösen erős szél fújt.
– Fúúúú! – süvített a szél a fák között.
Pötty hirtelen csak azt érezte, hogy valami könnyű elszáll a fejéről.
– Jaj, a sapkám! – csiripelte ijedten.
Repült utána, de a kék pomponos sapka egyre messzebb gurult a levelek között. Végül eltűnt a sűrű avarban.
Pötty nagyon elszomorodott.
– Hol lehet a sapkám? Vajon megtalálom még?
Közben nem is sejtette, hogy az erdő mélyén három apró erdei manó éppen különleges dolgokat gyűjtögetett.
Az egyik manó egy szép falevelet talált, a másik egy apró gallyacskát, a harmadik pedig egy kék foltot pillantott meg a levelek között.
– Nézzétek csak! – kiáltotta. – Mi lehet ez?
Óvatosan kihúzták a levelek alól.
– Egy sapka! – kiáltották egyszerre.
A manók körülnéztek, de senkit sem láttak.
– Biztosan keresi valaki – mondta az egyik manó. – Meg kell találnunk a tulajdonosát!
Elindultak az erdőben, és hamarosan meghallották Pötty szomorú csiripelését.
– A sapkámat keresem… A kedvenc kék sapkámat…
– Talán ezt keresed? – kérdezte egy manó, és magasra emelte a kék pomponos sapkát.
Pötty szeme örömében felragyogott.
– Az! Az én sapkám!
Boldogan a fejére tette.
– Köszönöm nektek! Már azt hittem, soha többé nem látom.
Az erdei manók mosolyogtak.
– Ha valaki elveszít valamit, annak nagyon sokat jelent, ha valaki segít neki megtalálni – mondták.
Pötty hálából egy különleges ötlettel állt elő.
– Fessünk együtt valamit!
A manók összegyűjtöttek néhány lehullott levelet, Pötty pedig előhozott egy darabka papírt. Elővettek egy kis akvarellfestéket is.
Pirosat, sárgát, barnát és narancssárgát használtak az őszi erdőhöz. Pötty pedig kékre festette a képen a sapkáját, és a tetejére egy nagy, kerek pompon került.
Amikor elkészült a kép, mindenki megcsodálta.
– Ez lesz az emlékünk erről a napról – mondta Pötty.
Azóta, amikor az őszi szél végigsöpört az erdőn, Pötty mindig jól megfogta a sapkáját.
És ha valaki segítségre szorult, ő is igyekezett segíteni.
Mert megtanulta, hogy egy apró kedvesség is nagy örömet tud okozni, és amit szeretettel adunk másnak, az sokszor még szebbé teszi a világot.
A mese tanulsága:
Figyeljünk egymásra, segítsünk annak, aki bajba került, és soha ne becsüljük le a kedvesség erejét!
***
Kellemes alkotást, jó időtöltést kívánok mindenkinek!
Mónika
Olajos Mónika vagyok. Már több, mint 15 éve foglalkozom különböző művészeti technikákkal. Néhány általam kedvelt technika: akvarell, gouache, ceruzarajz, zentangle, üvegfestés, selyemfestés. Remélem, hogy blogomon hasznos információkat találsz, akkor is ha még csak most ismerkedsz ezzel a területtel és akkor is, ha már régóta foglalkozol valamilyen művészeti ággal.
Facebook Comments