Mesél az espresso: 1894 októbere volt, mindenki roppant izgatottan készülődött. Akkor nyílt Budapest egyik ma is patinás kávéháza a New York kávéház. Nagy volt a készülődés, aznap léptek az épület falai közé a kulturális élet legnevesebbjei.

Végre láthattam Molnár Ferencet, aki már akkor is elismert író volt, ő írta később a Pál utcai fiúkat is, nem is akár hol, itt a kávéház asztalánál – ujjongott a kávé.

Nem mindennapi ennek szemtanújává válni és egészen közelről látni, ahogy egy író alkot – büszkélkedett az espresso a laténak.

Ugyan már, – legyintett a latte – honnan tudnád te ezt?

Én akkor még nem éltem, de a nagyapám igen, és ő mesélte – felelte büszkén az espresso. Azon az októberi napon nagy volt az öröm, a jókedv a vidámság, sok író és újságíró is részt vett a megnyitón. Annyira tetszett nekik a hely, hogy szerették volna, hogy éjjel-nappal nyitva legyen a kávézó. Ezért egy csínytevést eszeltek ki, mégpedig azt, hogy elcsenik a kávézó kulcsát, és bedobják a Dunába, biztosítva ezzel, hogy a kapu mindig nyitva álljon.

Így vált a kávézó a fiatal írók és művészek kedvelt helyévé, és terjedt a kávéház híre az előkelőbb társaságok körében. Ennek eredménye lett, hogy a kávéház irodalmi kávézóként vált ismertté, a kultúra és a művészet otthonává vált. Nagyon szerették a művészek, mivel magával ragadó varázsa volt a helynek – mesélte az eszpresszó lelkesen tovább a történetet. Aki belépett az ajtón, azonnal megkapta az aktuális kávéját és mellé az íráshoz szükséges kellékeket.