Anna és a fehér kalap

Kedves Alkotótársam!

A Művészlelkek Műhelyébe ezen a héten 2 új videós anyag került fel, ezúttal egy grafitrózsa és egy akvarellel festett strandoló nő képét készítheted el velem együtt.

Két könnyebb alkotásról van szó. Mindkettőt kevesebb, mint fél óra alatt el lehet készíteni.

Ha nem vagy még tag, a Műhelyhez itt tudsz csatlakozni:

***

Anna és a fehér kalap

Anna csendben, térdeit átölelve nézte a hullámokat. Fehér ruhát viselt, és egy széles karimájú, hófehér kalapot, ami óvta arcát a nap sugaraitól.

Nem hallatszott a turisták hangzavara, csak a szél suttogása és a sirályok kiáltása. A hölgy, akit Annának hívtak, nem azért jött a partra, hogy fotókat készítsen vagy napozzon. Egy régi emléket keresett. Egy boldog pillanatot, amit évekkel ezelőtt itt élt át valakivel, aki már nincs mellette.

A kalapot is akkor kapta – egy egyszerű ajándék volt, telis-tele szeretettel.

Ahogy ott ült, egy kisgyermek futott el mellette. A szél hirtelen feltépte a kalapot a fejéről, és a kicsi, kacagva utána kapott. Visszahozta Annának, aki meghatott mosollyal vette vissza.

– Nagyon szép a kalapod – mondta a gyerek.

– Köszönöm. Az is az volt, akitől kaptam – felelte halkan Anna, majd a kalapot újra a fejére tette és a nap felé nézett.

Abban a pillanatban valami megváltozott. Már nem a múltat kereste, hanem a jelent ölelte magához – a tengert, a napot, a szelet… és a kedves gyermekszavakat.

Tanulság: Néha a legegyszerűbb dolgok – egy kalap, egy emlék, egy mosoly – emlékeztetnek arra, hogy a szeretet nem vész el. Csak alakot vált… és néha visszatér a széllel, egy új formában.

***