A zöld szemű akvarellcica

Kedves Alkotótársam!

A Művészlelkek Műhelyébe ezen a héten egy újabb videós anyag került fel, ezúttal egy könnyed félórás akvarellfestésre invitállak, melynek során egy izgalmas cicaportrét festhetsz meg velem együtt. A festés során egy kis gouache festéket is használtam, de elkészíthető a kép enélkül is. A videót az akvarell-gouache blokkban találod meg.

Ha nem vagy még tag, a Műhelyhez itt tudsz csatlakozni:

***

A zöld szemű akvarellcica

Volt egyszer egy kicsi műhely, ahol az ecsetek színes álmaikat suttogták a papírra, és a festékek mindig dalolva keveredtek össze. Ez volt a Művészlelkek Műhelye, ahol minden képnek saját története volt.

Egyik este, amikor a holdfény éppen besütött az ablakon, a festő keze alól lassan kibontakozott egy különös cica. Nem volt teljes, csak a puha kis feje jelent meg a papíron. Az egyik szeme fénylőn nyílt ki: ragyogó zöld volt, akár a tavasz első friss levele.

A cica fejét játékos, laza ecsetvonásokból szőtte a művész, mintha a szél simogatta volna végig a bundáját. Bár csak egy szeme látszott, abban a tekintetben mégis ott csillogott az egész világ: a kíváncsiság, a játékosság és egy titokzatos mosoly, amit csak a cicák tudnak.

A műhelyben a színek izgatottan suttogtak egymásnak:
– Nézd, milyen titokzatos! – mondta a kék.
– Olyan, mintha történeteket őrizne! – lelkendezett a sárga.

És valóban, a zöld szemű akvarellcica mintha mesélni akart volna valamit. Halkan dorombolt a papíron, s aki ránézett, rögtön érezte, hogy a szívében melegség ébred. Nem kellett, hogy az egész teste ott legyen: elég volt az a fénylő szem, hogy mindenki elhiggye, a kép mögött egy barátságos, vidám kis cica lapul, aki bármelyik pillanatban leugorhatna a vászonról játszani.

Így került hát a Művészlelkek Műhelyébe a zöld szemű akvarellcica története, aki azóta is ott figyel kedvesen, és mindenkinek titkos mosolyt ajándékoz, aki csak rápillant.

***