A kávé és a művészet
A kávé és a művészet? Hogy jön össze a kettő? Kezdjük rögtön egy régi anekdotával a New York kávéházról.
Az espresso és a latte beszélgetnek.
Mesél az espresso: 1894 októbere volt, mindenki roppant izgatottan készülődött. Akkor nyílt Budapest egyik ma is patinás kávéháza a New York kávéház. Nagy volt a készülődés, aznap léptek az épület falai közé a kulturális élet legnevesebbjei.
Végre láthattam Molnár Ferencet, aki már akkor is elismert író volt, ő írta később a Pál utcai fiúkat is, nem is akár hol, itt a kávéház asztalánál – ujjongott a kávé.
Nem mindennapi ennek szemtanújává válni és egészen közelről látni, ahogy egy író alkot – büszkélkedett az espresso a laténak.
Ugyan már, – legyintett a latte – honnan tudnád te ezt?
Én akkor még nem éltem, de a nagyapám igen, és ő mesélte – felelte büszkén az espresso. Azon az októberi napon nagy volt az öröm, a jókedv a vidámság, sok író és újságíró is részt vett a megnyitón. Annyira tetszett nekik a hely, hogy szerették volna, hogy éjjel-nappal nyitva legyen a kávézó. Ezért egy csínytevést eszeltek ki, mégpedig azt, hogy elcsenik a kávézó kulcsát, és bedobják a Dunába, biztosítva ezzel, hogy a kapu mindig nyitva álljon.
Így vált a kávézó a fiatal írók és művészek kedvelt helyévé, és terjedt a kávéház híre az előkelőbb társaságok körében. Ennek eredménye lett, hogy a kávéház irodalmi kávézóként vált ismertté, a kultúra és a művészet otthonává vált. Nagyon szerették a művészek, mivel magával ragadó varázsa volt a helynek – mesélte az eszpresszó lelkesen tovább a történetet. Aki belépett az ajtón, azonnal megkapta az aktuális kávéját és mellé az íráshoz szükséges kellékeket.
Ma is magával ragad ez a mesebeli sztori, melynek valóságtartalmát a mai napig rejtély övezi. A kulcsot illetően bármi is legyen az igazság, elragadó a történet és káprázatos a hely. Büszkék lehetünk rá, hogy van egy ilyen gyönyörű hely Budapesten, és nem csak a helyre lehetünk büszkék, hanem azokra az írókra és művészekre is, akik megfordultak e kávéház falai között.
Ha nem is pont így, ilyen társaságban, ilyen körülmények között, de Te is alkothatsz, illatos kávéval a csészédben. Javaslom, főzz mindjárt két kávét, az egyiket alkotás közben kortyolgasd, a másikkal pedig magát az alkotást készíts el.
Varázslatos a kávé, mint alapanyag. Ha iszod zamatos, illatos, már amikor készül, mindent beleng és átjár a finom frissen őrölt kávé illata.
A másik magával ragadó tulajdonsága pedig, amit festés közben vált ki az alkotóból. Gyakorlatilag úgy működik, mint egy vízfesték. Csak pakolod egymásra a rétegeket és ezáltal alakulnak ki a világosabb-sötétebb tónusok.
Ha a cikk olvasása közben kedvet kaptál az alkotáshoz, kattints a linkre iratkozz fel és nézd meg a videót, aminek segítségével könnyedén elkészíthetsz te is egy kedves kis képet.
Borítókép: Pixabay
———————————————————————————————
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél további érdekességeket is látni művészetről, festőkről, technikákról akkor olvasd rendszeresen frissülő blogomat, és kövess a Facebookon, valamint a Youtube-csatornámon!
Olajos Mónika vagyok. Már több, mint 15 éve foglalkozom különböző művészeti technikákkal. Néhány általam kedvelt technika: akvarell, gouache, ceruzarajz, zentangle, üvegfestés, selyemfestés. Remélem, hogy blogomon hasznos információkat találsz, akkor is ha még csak most ismerkedsz ezzel a területtel és akkor is, ha már régóta foglalkozol valamilyen művészeti ággal.
Facebook Comments