A borsó meg a héja, akvarellel

Kedves Alkotótársam!

A Művészlelkek Műhelyébe ezen a héten egy újabb videós anyag került fel, ezúttal egy zöldborsót festhetsz meg a héjával együtt. A képet akvarellel és egy minimális gouache festékkel készítettem, ez utóbbit akár el is hagyhatod.

Ha egy könnyed félórás festésre vágysz, akkor Te is készítsd el velem együtt ezt a zöldborsó akvarellt.

Ha nem vagy még tag, a Műhelyhez itt tudsz csatlakozni:

***

Most pedig jöjjön egy kedves kis történet a borsóról meg a héjáról:

Egy zöldségeskert sarkában éldegélt egy borsószem és az ő szeretett héja. Együtt nőttek egy hosszú, kecses borsóhüvelyben, amely ringatózott a tavaszi szélben.

A kis borsó, mindig kíváncsi volt a világra odakint. Sokat kérdezgette a héját, akit ő csak Huginak becézett:

– Mondd, Hugi, milyen lehet odakint? Milyen lehet a napfény közvetlenül a bőrömön vagy a föld illata?

Hugi lágyan köré fonódott, és így válaszolt:

– Egyszer majd megtudod, de most még itt vagy biztonságban. Nősz, erősödsz és amikor eljön az idő, akkor ki fogsz kerülni a világba.

A kis borsó mindig meghatódott ettől a gondolattól. Tudta, hogy Hugival az oldalán bármit kibír, még a heves esőket és a csípős szelet is. De egy nap elérkezett a pillanat, amikor a héj megrepedt.

– Itt az idő – suttogta Hugi – Büszke vagyok rád, kis borsóm. Vár rád a külvilág!

A kis borsó egyszerre érzett izgatottságot és félelmet. Elhagyta a héját és egy puha földkupacra pottyant. Körbenézett és először látta igazán a világot: színes, tágas, illatos, tele élettel és napfénnyel.

Bár Hugi már nem burkolta őt, a kis borsó tudta, hogy minden, amit tőle tanult, ott él benne tovább. Így kezdődött az ő saját kalandja, amiben a héj meleg emléke elkísérte.

Ha egy olyan kertben jársz, ahol borsó terem, talán még Te is hallhatod a héjak halk suttogását, ahogy a kis borsóknak mesélnek a világról és a szeretetről, ami összeköti őket egy életen át.