Marci és Panni őszi kalandja – Őszi koszorú akvarellel

Kedves Alkotótársam!

A Művészlelkek Műhelyébe ezen a héten egy újabb videós anyag került fel, ezúttal egy közel 1 órás akvarellfestésre invitállak, melynek során egy őszi koszorút festhetsz meg velem együtt.

Ha nem vagy még tag, a Műhelyhez itt tudsz csatlakozni:

***

Október 25-én szombaton szeretettel várlak az Alkotóklubban egy ingyenes online festésre!

Tarts velem online és fessünk együtt egy tengerparti tájat akvarellel!

2025.10.25. 18:00

Marci és Panni őszi kalandja

Az erdő csendesen sóhajtott, ahogy az őszi szél megzörgette a sárgára, barnára és mélyvörösre festett leveleket. A nap aranyfénye átszűrődött az ágak között, s apró táncot járt a gombák kalapján meg a lehullott makkokon.

Az ösvényen egy kislány lépdelt, Panni, hófehér sállal és kis kosárral a kezében. Aznap délután elhatározta, hogy megfesti az őszt – mindent, amit csak szeret benne: a levelek illatát, a csipkebogyók pirosságát, a vargányák kucorgó kalapját.

Ahogy leült egy mohos fatönk mellé, halkan dúdolgatva elővette az ecsetét és a festékeit. Már majdnem nekilátott, amikor valami megmozdult a közelben.

Egy pici manó lépett elő egy gesztenyelevél mögül. Piros sapkája kissé félrecsúszott, zöld mellénykéjét makk-gombok díszítették, és a cipőjéről még egy falevél is lógott.

– Jó napot, kisasszony! – szólt udvariasan. – Én vagyok Marci, az őszi manó. Mit festegetsz itt az én erdőmben?

Panni elmosolyodott. – Éppen azt, amit látok: az őszt! Szeretném, ha mindenki látná, milyen csodaszép.

Marci megvakarta a fejét, majd így szólt:
– Hát akkor… mi lenne, ha én állnék modellt? Ritkán látni engem, de te kedves vagy, és szépen bánsz az erdővel.

Panni szeme felcsillant. Gyorsan új lapot vett elő, és miközben Marci egy kis gombára ült, a kislány ecsetje táncra perdült.
A festékek keveredtek, az őszi színek egymásba simultak, és lassan kirajzolódott a mosolygó manó a falevelek, makkok és gombák között.

Amikor elkészült, Marci odalépett, és halkan azt mondta:
– Köszönöm, hogy láttad bennem is az őszt. Sokan csak a lehulló leveleket nézik, de te észrevetted a varázslatot is.

Panni elpirult. – Talán azért, mert szeretem, amit az ősz hoz: a csendet, a színeket, meg… az új barátokat.

A kis manó meghajolt, majd egy apró makkot adott neki. – Ezt tedd el emlékbe. Ha ránézel, jusson eszedbe, hogy az igazi szépség mindig a figyelmes szemekben lakik.

Panni hazatérve az őszi koszorú közepére tette a makkot, pont a manós festmény mellé.
És valahányszor ránézett, újra hallotta az erdő halk susogását – és tudta, hogy Marci, az őszi manó, valahol ott mosolyog a levelek között.

***