Marci, a mókus és az elveszett mogyorószem

Kedves Alkotótársam!

Ezen a héten tovább folytatódik a Művészlelkek Alkotóklubjában a díjmentes online alkotás csütörtök este 7-kor. 

Téged is szeretettel várlak!

Ha nem vagy még tagja az ingyenes alkotóklubnak, akkor itt tudsz csatlakozni:

Alkotóklub csatlakozás

***

A Művészlelkek Műhelyébe ezúttal egy kedves kis mókust festhetsz meg velem együtt akvarellel.

Ha szívesen elkészítenéd ezt a képet a több, mint 350 egyéb videós anyag mellett és nem vagy még tag, a Műhelyhez itt tudsz csatlakozni:

***

Marci, a mókus és az elveszett mogyorószem

A tél már rég megérkezett az erdőbe. A fák ágain hópihék csillogtak, és a levegőben finom, ropogós csend ült.
Marci, a mókus, egész ősszel gyűjtögetett. Tudta, hogy a hosszú télhez sok mogyoróra lesz szüksége. De ahogy a napok rövidültek, a készletek is fogyni kezdtek.

Egy hideg reggelen Marci elindult, hogy megnézze, maradt-e még valahol elrejtett kincse. Ám hiába túrta a havat, csak üres ágakat talált.
Már éppen feladta volna, amikor valami megcsillant a hóban: egy apró, fényes mogyorószem.

– Ó, hát te itt vagy! – nevetett fel Marci boldogan.
Gyorsan felkapta, és meleg mancsában forgatta. – Az utolsó mogyoróm! Ez megmenti a napot!

Ám ekkor halk csipogás hallatszott a közeli bokorból. Egy kismadár reszketett ott, csőrével a hóban kapirgálva.
Nem messze tőle egy nyuszi kuporgott, fázósan, és még egy őzike is előbújt az erdő széléről. Mindegyikük éhes volt.

Marci ránézett a mogyoróra, aztán a barátaira.
– Egyetlen mogyoróm van csak… – mormolta. – De ha mindnyájan kapunk belőle, talán együtt mégis jóllakunk egy kicsit.

Lassan megtörte a mogyorót, és mindenkinek adott belőle egy darabkát. A madár csivitelve hálálkodott, a nyuszi boldogan dobolt a lábával, az őz pedig meghajtotta a fejét.
A kis mókus pedig elmosolyodott.

A hó tovább hullott köréjük, de mintha a levegő is melegebb lett volna.
Marci hirtelen már nem érezte az éhséget, sem a hideget — csak azt, hogy jó adni, még ha kevés is van.

Másnap reggel, amikor újra kiszaladt az erdőbe, meglepetten látta: a barátai visszatértek.
A madárka egy bogyót hozott, a nyuszi répát talált, az őz pedig néhány friss levelet a hó alól.
– Osztozzunk újra! – mondták egyszerre.

Marci nevetett, és megértette:

A jóság mindig visszatalál ahhoz, aki ad belőle.

Tanulság:

Még a legkisebb ajándék is nagy örömet hozhat, ha szívből adjuk.
A szeretet olyan, mint a tűz: minél többen osztozunk benne, annál melegebb lesz körülöttünk a világ.

***