Csabi, a grafitcsiga
Kedves Alkotótársam!
Ezen a héten tovább folytatódik a Művészlelkek Alkotóklubjában a díjmentes online alkotás csütörtök este 7-kor. Továbbra is akvarellfestékkel fogunk festeni.
Téged is szeretettel várlak!
Ha nem vagy még tagja az ingyenes alkotóklubnak, akkor itt tudsz csatlakozni:
***
A Művészlelkek Műhelyébe ezúttal egy grafittal rajzolt csiga videós anyaga került fel. Egy könnyed, fél órás rajzolásra invitállak, készítsd el velem együtt Csabi, a csiga portréját!
Ha szívesen elkészítenéd ezt a képet a több, mint 350 egyéb videó mellett és nem vagy még tag, a Műhelyhez itt tudsz csatlakozni:
***
Csabi, a grafitcsiga
Volt egyszer egy régi vázlatfüzet, aminek lapjai már kicsit megsárgultak az idő múlásával. A lapok között, egy egyszerű, halvány szürke oldalon lakott egy különleges kis lény:
Csabi, a grafitcsiga.
Őt még réges-régen rajzolta valaki egy puha grafitceruzával. Nem volt harsány, nem volt színes – de minden vonala tele volt szeretettel. Csigaháza spirálja pontosan három kört tekert, és a csápjai végén két kis pontocska mosolygott.
De valami hiányzott…
Már nagyon régóta nem mozdult semmi körülötte. A ceruza, amely őt életre hívta, valahol egy doboz alján pihent. A kéz, amely valaha vidáman rajzolt, másfelé járt azóta.
Csabi várt. Csendben, türelmesen. Mert a grafitcsigák jól tudják: minden ceruzavonal egy történet, és a történetek egyszer újra folytatódnak.
És valóban – egy esős délutánon, mikor halkan kopogott az ablakon az eső, valaki kinyitotta a régi füzetet. Egy ismerős kéz simított végig a lapon.
– Hát te még mindig itt vagy? – kérdezte csendesen, mosolyogva.
A kézben ott volt a régi ceruza. Nem színes, nem új – pont olyan, amilyennek Csabit szerette volna.
A ceruza újra táncolni kezdett a papíron. Csabi boldogan tekintett körbe.
– Nahát! Mennyit aludtam! – rikkantotta, és már csúszott is előre egy finom, görbülő grafitvonalon.
Nem volt szín.
Nem is kellett.
A szürke árnyalatokban ott volt minden érzés – csend, játék, álmodozás, nevetés.
És Csabi tudta: ha valami szeretetből születik, az nem fakul meg soha.
Csak néha várni kell egy ceruzára, hogy újra mesélni kezdjen.
***
Kellemes alkotást, jó időtöltést kívánok mindenkinek!
Mónika
Olajos Mónika vagyok. Már több, mint 15 éve foglalkozom különböző művészeti technikákkal. Néhány általam kedvelt technika: akvarell, gouache, ceruzarajz, zentangle, üvegfestés, selyemfestés. Remélem, hogy blogomon hasznos információkat találsz, akkor is ha még csak most ismerkedsz ezzel a területtel és akkor is, ha már régóta foglalkozol valamilyen művészeti ággal.
Facebook Comments