Borzsa, a lila fák madara – gouache festékkel

Kedves Alkotótársam!

Ezen a héten tovább folytatódik a Művészlelkek Alkotóklubjában a díjmentes online alkotás csütörtök este 7-kor. Továbbra is akvarellfestékkel fogunk festeni.

Téged is szeretettel várlak!

Ha nem vagy még tagja az ingyenes alkotóklubnak, akkor itt tudsz csatlakozni:

Alkotóklub csatlakozás

***

A Művészlelkek Műhelyébe ezen a héten egy gouache festékkel készült madárka videós anyaga került fel. Ezúttal egy kicsit komolyabb, kb. 1 órás festésre invitállak.

Ha szívesen elkészítenéd ezt a képet a több, mint 350 egyéb videó mellett és nem vagy még tag, a Műhelyhez itt tudsz csatlakozni:

***

Borzsa, a lila fák madara

Volt egyszer egy kert, ahol tavasszal különleges csoda történt: a cseresznyefák lilában virágoztak! Nem rózsaszínben, nem fehérben – hanem egészen sötét lila árnyalatokban, mint a szilvalekvár, vagy az orgona, vagy akár a nyári égbolt napnyugta előtt.

A fák legfelső ágai közt élt egy madár, akit Borzsának hívtak. Borzsa közepes termetű volt, nem túl nagy, de nem is kicsi – éppen ideális. Tollai barnásak és fekete csíkosak voltak, a begye pedig hófehéren világított, mintha mindig egy kis felhőcske csücsült volna rajta. Borzsa imádta a lila virágokat. Egész nap csicseregett, ugrándozott az ágakon, és nagyokatnyújtózkodott a napon.

De egy dolog hiányzott az életéből: valaki, aki észreveszi, hogy ő nem
csak egy madár, hanem egy igazi különlegesség.

Egy szép napon a kertbe érkezett egy kislány, Lili, aki mindig magával cipelte a festékes dobozát. Ő nem csak nézte a fákat – ő látta is őket. Látta a lilák százféle árnyalatát, a szél mozgását a szirmokon, és meglátta Borzsát is.
– Hűha! – mondta Lili, amikor először észrevette a madarat. – Te vagy a legszebb madár, akit valaha láttam! Olyan, mintha csokiból, karamellből és tejszínből lennél!

Borzsa annyira meglepődött, hogy le is pottyant egy virágról.

De aztán halkan felcsiripelt:
– Csirip! Ez volt talán az első igazi bók, amit valaha kaptam!

Lili leült, elővette a gouache festékét, és elkezdte megfesteni Borzsát. Figyelte, hogyan villan meg a fehér begy a napfényben, hogyan libbennek a szárnyai a lila virágok között. És miközben festett, Borzsa egyre bátrabb lett: odarepült Lili vállára, néha belenézett a képbe, és csiripelt egy kicsit, mintha tanácsot adna.
A kép csodás lett. Nem azért, mert Lili profi festő volt – hanem mert szívből látta Borzsát, és Borzsa is bízott benne.

Ha valakit igazán észreveszünk, szebbé tesszük a világát. És ha bízunk abban, hogy
értékesek vagyunk – más is meglátja bennünk a csodát.

***