Sugárka és Toszkána
Kedves Alkotótársam!
Ezen a héten tovább folytatódik a Művészlelkek Alkotóklubjában a díjmentes online alkotás csütörtök este 7-kor.
Téged is szeretettel várlak!
Ha nem vagy még tagja az ingyenes alkotóklubnak, akkor itt tudsz csatlakozni:
***
A Művészlelkek Műhelyébe felkerült három új alkotás közül az egyik egy igazán könnyed, kevesebb, mint fél óra alatt megfesthető akvarell tavaszi Toszkán tájkép.
A másik egy kicsit komolyabb, nagyjából egy óra alatt elkészíthető gouache tulipán.
És a harmadik pedig egy igazi lazulós kikapcsolódást nyújtó delfines zentangle kép.
Ha szívesen elkészítenéd ezt a képet a közel 400 egyéb videós anyag mellett és nem vagy még tag, a Műhelyhez itt tudsz csatlakozni:
***
Sugárka és Toszkána
Volt egyszer egy kíváncsi kis napsugár, akit mindenki csak Sugárkának hívott. Sugárka nem szeretett csak úgy egy helyben ragyogni; ő kalandra vágyott. Egy szép délutánon éppen a toszkán dombok felett táncolt, ahol a táj olyan békés volt, mintha a Balaton-felvidék lankái közé csöppent volna, csak itt a levegőnek is érett szőlő és sárga föld illata volt.
Lent a domboldalban egy festő ült, és akvarellel próbálta elkapni a táj varázsát. Sugárka huncutul letelepedett az ecset hegyére. Ahogy a festő egy csepp vizet érintett a papírhoz, Sugárka beleugrott a vízcseppbe.– Nézd csak! – súgta Sugárkának a szellő. – Most te festesz!
Sugárka fénye és a tiszta víz szétáradt a papíron. Ahogy a sárga festék találkozott a vízzel, nem egy kemény folt lett belőle, hanem egy lágy, aranyló ragyogás, ami szépen, lassan belefolyt a távoli dombok zöldjébe. Sugárka rájött, hogy ha nem akarja „megégetni” a papírt, hanem hagyja, hogy a víz vezesse a fényét, akkor a színek nem veszekednek, hanem barátságban összefonódnak.
A kis napsugár ekkor tanulta meg a titkot: Az életben a legszebb dolgok nem akkor történnek, ha mindent erővel irányítunk, hanem ha hagyjuk a dolgokat a maguk medrében folyni. Ahogy az alkonyat elérte a toszkán tájat, Sugárka már tudta: a legszebb képeket nem a vonalzóval húzott vonalak, hanem a fény, a víz és a szabadság festi.
A mese tanulsága: „Néha el kell engednünk az akarást, és hagynunk kell, hogy a dolgok, mint az akvarellfesték a vízen, lágyan megtalálják a saját útjukat. Mert a harmónia nem ott kezdődik, ahol a rendszabályok, hanem ott, ahol a színek és a lelkek szabadon összeérnek.”
***
Kellemes alkotást, jó időtöltést kívánok mindenkinek!
Mónika
Olajos Mónika vagyok. Már több, mint 15 éve foglalkozom különböző művészeti technikákkal. Néhány általam kedvelt technika: akvarell, gouache, ceruzarajz, zentangle, üvegfestés, selyemfestés. Remélem, hogy blogomon hasznos információkat találsz, akkor is ha még csak most ismerkedsz ezzel a területtel és akkor is, ha már régóta foglalkozol valamilyen művészeti ággal.
Facebook Comments